|
A parlamenti munkáról
2009.10.30. 14:13
A parlamenti munkáról

Teljesen természetes, ha az elmúlt húsz év tapasztalataiból kiindulvasokakban felmerül a kérdés, vagy akár a kétely: mi a biztosíték arra, hogy a Jobbik az Országgyűlésben nem lesz ugyanolyan, mint az összes többi? Hiszen ezidáig mindig ez történt. A szép ígéretekkel, az andalító szavakkal teletömték a padlást, de a tettek pincéje mindig üresen maradt. Vagy ha tettek valamit, azt bár ne tették volna...
A parlamenti munkáról

Teljesen természetes, ha az elmúlt húsz év tapasztalataiból kiindulvasokakban felmerül a kérdés, vagy akár a kétely: mi a biztosíték arra, hogy a Jobbik az Országgyűlésben nem lesz ugyanolyan, mint az összes többi? Hiszen ezidáig mindig ez történt. A szép ígéretekkel, az andalító szavakkal teletömték a padlást, de a tettek pincéje mindig üresen maradt. Vagy ha tettek valamit, azt bár ne tették volna...
Garanciát adni a jövőre nem lehet. Aki ezt teszi, hazudik. Mégis érdemes mindenkit arra kérni, hogy nézze meg a Jobbik eddigi tevékenységét. Nézze meg a szavakat és nézze meg a tetteket! Nézze meg azokat, akik ott voltak az alakuló kongresszuson, nézze meg Pongrátz Gergely beszédét, amikor a Corvin-köz legendás parancsnoka, "Bajusz" könnyek között kéri az újonnan alakuló párt tagjait, hogy a lyukas zászlót, amelyet ők 1956 óta tartottak a kezükben, most vigyék fiatal karjaikban tovább! Nézze meg az elmúlt éveket, a sokszor kilátástalannak látszó, de mégis vállalt küzdelmet! Nézze meg a jelenlegi hatalom folyamatos támadásait! És nézze meg azt, hogy kritikus pillanatokban ki hol volt, és mit csinált!
Az is érthető persze, ha valaki attól tart, hogy a párt bátor, kemény és igaz stílusából - amely a sikere egyik eredője volt - visszavesz akkor, ha bejut a nemzet templomába. Politológusok tucatjai nyilatkozzák magabiztosan, mi több cinikusan, hogy a Jobbiknak véget és majd a szárnyalása, ha már nem tömegtüntetéseken vagy lakossági fórumokon, hanem a parlamenti munkában kell képviselnie programját. Azt hiszik szerencsétlenek, hogy a nemzeti gondolat markáns megjelenítése és az országgyűlésben való helytállás egymást kizáró dolgok. Lehet persze, hogy az elmúlt 20 (pontosabban 60) év erre utalt, de akak még mindig nem hiszik el, hogy új idők jönnek, azoknak ajánlom a figyelmébe a Jobbik EP-képviselőinek eddigi munkáját.
Már egyes intézetek is kénytelenek voltak elismerni, hogy a legaktívabb magyar delegációt a nemzeti párt adta Brüsszelben. Érdemes Morvai Krisztina és Szegedi Csanád itthoni országgyűlési felszólalását is megtekinteni, mert abból már kirajzolódik a jövő. A szakmaiság, a nemzeti érdek képviselete, a bátos szókimondás és a meg nem alkuvás elegye, amelyet a két felszólalás adott, kijelölte az utat a Jobbik parlamenti munkájának. Erre lehet számítani. A Jobbik meglepetése nem az lesz, hogy a választások másnapján pont az ellenkezőjét fogja mondani és legfőképpen tenni annak, mint amit előtte mondott és tett, hanem az, hogy ugyanaz lesz, ami most. Kellemes meglepetésre készül a párt a benne reménykedőknek, és kellemetlenre, hideg verejtékes rémálomra azoknak, akik a Jobbik eltaposását tervezik, vagy annak bukását szeretnék.
A Jobbik lehet 1945 óta az első valóban alulról szerveződő párt a magyar Országgyűlésben, ott, ahol ma kizárólag multinacionális pártok ülnek. Nem politikusok készülnek oda, hanem magyar emberek, kényszerpolitikusok, nem a politika hangját viszik oda, hanem a magyar nemzetét, nem a "miért nem?" kérdésre akarnak válaszokat adni, hanem "a miért is ne?" kérdést akarják feltenni végre. Nem az alkotmányos rend védelmét hirdetnék, hanem a jelenlegi alkotmány rendetlenségét, nem azt vizsgálnák, hogy mit szól majd Brüsszel és Washington, hanem azt, mit szólnak a magyar emberek. Nem az izgatja őket, mi lesz velük négy év múlva, hanem az, hogy mi lesz a hazájukkal jövőre. A maguk mógján önző emberek, hiszen nem akarnak mást, minthogy a föld és az ország, amelyet őseiktől kaptak, az övék maradjon, hogy azt a jövendő századokban is az ő gyermekeik lakják. Nem kérnek sokat, csak hogy Magyarország a magyaroké legyen. Ennél többet nem akarnak, de ennél egy milliméterrel kevesebbel sem érik be.
Vona Gábor
A cikk a Barikád Magazinban olvasható
| |