Morvai Krisztina kiosztotta a STOP.hu-t!
2009-10-13 09:12 barikád.hu Morvai Krisztina Küldje el ismerősének!

Morvai Ante Portas

Ahogy a cím is mondja, Jobbik és Morvai a "kapuk előtt", sőt, belül a kapukon. Nem mondhatjuk, hogy történelmi eseménynek lehettek tanúi azok, akik a minap láthatták és halhatták a szélsőjobb prominenseinek megszólalását a jövő évi költségvetés ügyében a Parlamentben, hiszen sok, hozzájuk hasonló koptatta már a ház lépcsőit és sajnos padsorait.

Morvai Krisztina és Szegedi Csanád felszólalt ott, ahol még egészen a közel múltig is úgy gondoltuk, hogy az egészen szélsőjobbnak többé nincs helye. Mint már oly sokszor, ismét tévedtünk - de hát mit tegyünk - a demokrácia már csak ilyen, azok megszólalási lehetőségét is biztosítja, akik pedig fő ellenségei, ettől persze csak erősebb lesz, legalábbis üzenetét tekintve.

A sors furcsa fintora, hogy ugyanaz a törvény tette lehetővé Bokros és Morvai felszólalását is. Az előbbi kristálytiszta, szakmai érvekkel támasztotta alá mondanivalóját, ellentétben Krisztina királynővel, aki szokása szerint az érzelmekre kívánt hatni, elővezetve a már jól ismert, demagóg érvkészletéből mindazokat a hívószavakat, amelyek belefértek rövidre szabott idejébe. Szegedi Csanádról nem érdemes szólni, hiszen az Európai Parlament kedvenc vízvezeték szerelője - tudják, ő az, akit becsületes szakinak néztek, amikor az EP-ben megjelent a gárda lajbijában- semmi mást nem tett, mint megmutatta, milyen egy tőrőlmetszett, virtigli rasszista, és minden egyéb, ami ebből következik.

Nézve a parlamentben történteket, arra gondoltam: ismét megdőlt egy gyönyörű, költői mondat örökérvényűsége, hiszen, hogy szólt a sor: "szoktatom szívem a csendhez, nem oly nehéz" - nos, mi szoktathatjuk szívünket a ricsajhoz, ami nemsoká ismét ráköszönt nemzetünk házára, és hogy ez mennyire lesz nehéz, nos, arról még csak elképzeléseink lehetnek.

Ha már a művészeti paraboláknál tartunk, idézzük ide Cseh Tamás dalának egyik sorát "volt már ilyen és lesz ilyen még". Sajnos ez is igaz, és azoknak - akik nem kevesen - a szélsőjobbra szavaznak, érdekes módon, eszükbe sem jut, hogy a múltra adják voksukat, hiszen ez a formáció semmit sem modernizálódott az elmúlt, közel egy évszázadban, ma sem mond és akar mást, mint a kezdetekkor: takarodjanak az idegenek, vesszen a másság, Magyarország a magyaroké, és így tovább és így tovább. Meg sem fordul a fejükben, hogy azok, akiket ők idegennek titulálnak, vérüket adták a hazáért, mondjuk 1848-49-ben, létrehozták az ország iparát a kiegyezés után, és mindezt a "másokkal" karöltve tették úgy gondolva, hogy ők a nemzet részei, a nemzeté, amely mindig is mostohán bánt mindazokkal, akiket egyesek kirekesztettek az áhított fogalom gyűjtőernyője alól.

Szóval, nézem és hallgatom a Jobbik képviselőinek megszólalását a palamentben, és közben furcsán keserű, fémes ízt érzek a számban. Igen, sajnos megint itt tartunk, ismét azt kell hallgatnunk a parlamentben, amiről úgy hittük, soha többé? Igen, hacsak a nemzet fel nem ébred álmából még időben, amiből már nem sok van, de egészen az utolsó pillanatig van remény, hiszen mint az okosok mondják: a dolgok végül csak a szavazófülke magányában dőlnek el.

Szerző: Pálmai Tamás - STOP

Mit is válaszolt erre Morvai Krisztina?

Pálmai Tamás mai újabb sötét, primitiv, magyargyűlölő cikkére reagálva sokadszorra tájékoztatom önöket, hogy a magukfajtákból az egész világnak halálosan elege van, és itt az idő, hogy megszokják: az önök ideje lejárt, hatalmuknak vége.
Szívélyes üdvözlettel

Morvai Krisztina

STOP - barikád.hu