Exkluzív interjú Vona Gáborral, a Magyar Gárda Egyesület elnökével

2008. december 17.

• Rólunk írták

Vona Gábor- Elnök úr, a Fővárosi Bíróság ma este fél kilenckor első fokon feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. Meglepte?

- Ha az előzetes várakozásaimat nézem, akkor nem, hiszen hazai és nemzetközi nyomás volt a bíróságon, amelyet a jelek szerint képtelen volt elviselni. Ha viszont a tárgyalás alakulását és folyamatát nézem, azt kell mondjam, megdöbbentett a bírói ítélet. Egyrészről a per során a felperesi érvelés és bizonyítás teljes kudarcának lehettek tanúi a jelenlévők, másrészt nagyon korrekt bírói hozzáállást tapasztaltunk. Ezek után furcsa volt hallgatni az ítélet utáni bírói érvelést, amely – ha szabad ilyet mondani – laposabb volt, mint az ügyészé.

- Mi volt a bíróság indoklása?

- Nem tudom teljes egészében reprodukálni, mert azt még írásban nem kaptam meg, de nagyjából jogi nyelven hallhattuk vissza a balliberális média és politika elítélő vélekedését. Azt, hogy a cigánybűnözés kifejezés nem helyes, hogy az Egyesület és a Mozgalom szimbiózisban él, hogy mások méltóságát nem lehet megsérteni, hogy a fekete ruha egyesekben félelmet ébreszt. Nem vagyok jogász, de rettenetesen szubjektív bírói indoklást hallottam. Ami külön megdöbbentett, hogy miközben a bíró röviden ismertette a mondandóját, egyetlen egy jogszabályi hivatkozásra sem emlékszem, pusztán kinyilatkoztatásokra. Szintén érdekes volt, amikor a bíró arra hivatkozott, hogy a Gárdát elítélték a parlamenti pártok és a köztársasági elnök is. Miért befolyásolja a bírót egyáltalán bármilyen politikai vélekedés?

- Ön hogyan értelmezi a feloszlatásról szóló döntést?

- Az amúgy is rozoga lábakon álló magyar demokráciába rombolt bele a bíróság. Ennek távlatos következményeit neki, illetve a per megrendelőinek kell viselniük. Azt sajnálom egyedül, hogy az ügyészség egyik – egyébként megdőlt – bizonyítéka egy olyan felvétel volt, amelyet a Dósa István korábbi főkapitány vezetésével a Gárdából kivált csoport honlapjáról szedett le az ügyészség. Sajnálom, hogy a sértettség és a bosszúvágy arra vezette egykori gárdistákat, hogy akarva vagy akaratlanul a Gyurcsány-kormány segítői legyenek.

- A döntés ugye nem jogerős. Felebbeznek?

- Természetesen. Nem vagyok az a típus, akit egy szúnyogcsípés visszalépésre szokott késztetni. A per utáni néhány percben egyeztettem Dr. Gaudi-Nagy Tamással, aki képviselt bennünket a perben, és egyértelműen azt mondta, tovább kell mennünk. Tamás egyébként fantasztikus teljesítményt nyújtott, a szünetben több olyan jelenlévővel beszéltem, akik semlegesek voltak, de az érvek ütköztetése alapján nekünk adtak igazat.

- Tehát mindenképp harcolnak az egyesületért…

- Persze. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyesület tagjait nem egy jogi papíros köti össze, hanem a történelmi tény, hogy megálmodtuk a Magyar Gárdát és útjára bocsátottuk. Vagy így, vagy egy új egyesületként, vagy asztaltársaság formájában, de folytatni kívánjuk a nemzet szolgálatát.

- Mi lesz magával a Gárdával?

- Na, ez a lényeg. A Gárda Mozgalom működését a bírói döntés nem érinti, ezt a bíró kétszer is kiemelte hangsúlyozottan az ítélete indoklásában. A per tárgya kizárólag az Egyesület volt. Közvetett módon tehát a bíróság megerősítette, hogy a Gárda tovább fog működni. Én ezt közvetlenül is megerősíthetem. A gárdisták a Szent Koronára tettek esküt, feloszlatni őket nem lehet. Egyébként folyamatosan kapom az sms-eket és a hívásokat: „Most hallottam a hírt. Hol lehet belépni a Gárdába?” Tömeges jelentkezési hullámra számítok, amelyet egyébként kérek és bátorítok is. A Gárda a mai nappal még inkább a magyar nemzet ügyének szimbólumává vált. Meggyőződésem, hogy ahogy eddig minden támadás a Gárda javára vált, úgy ez is arra fog. Üzenem minden gárdistának és velünk egyetértő, tiszta magyar embernek, hogy levágták a kisujjunkat, de ezzel megszázszorozták a szívünk erejét. Hálát adok a Jóistennek, hogy egy ilyen nagyszerű közösséghez tartozom.