A Népszava megint Morvai Krisztinát gyalázza - Krisztina nyílt válaszlevele Várkonyi Tibornak

Morvai KrisztinaReggel vettem egy Népszavát. Igen, megtörtént, megvettem! Igen, szégyellem. Ígérem, nem csinálok belőle rendszert. Nagyobb baj volt, hogy bele is olvastam. S lássanak csodát, Várkonyi szerkesztő úr már megint engem gyaláz. És én csak nem változok. Még mindig nehezen tűröm a Magukfajták végtelen arcátlanságát, pedig időközben komoly erőfeszítéseket tettek a megrendszabályozásomra. Most is dörzsölgetik a tenyerüket, hátha sikerül kirúgatniuk az egyetemi állásomból. Elszomorítom, Kedves Szerkesztő Úr: nem fog menni. Pontosan azért, amiről az Ön mai cikke szól. Arról, tudniillik, hogy Magyarországon szólásszabadság, véleménynyilvánítási szabadság van. Szamuely elvtársuknál nem volt jogi csűrés-csavarás. Ő bement a faluba, rámutatott arra, akit fel kellett akasztani s az illető tíz perc múlva már lógott is a fán. Akkor még rend volt. („A kommunizmus győzni fog és minden rohadt reakciós lógni fog! De hol, de hol? A vason, a vason, lámpavason, jó magason, hogy le ne ugorhasson. KISZ-es ifi húúúúúzd meg. Leszakadt. KISZ-es ifi húúúúzd meg. Fennmaradt. Hurrá!!!!” – énekeltették velünk az úttörőmozgalomban, a régi szép időkben, amikor még rend volt, s amikor még a Magunkfajták nem okvetetlenkedtek mindenféle tüntetéssel, visszadumálással, emberi jogokkal, úgymond joghallgatók úgymond tárgyalásra cipelésével…)