És Isten azt mondta: nem
 

...

Megkértem Istent vegye el a büszkeségem, de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a büszkeségem nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom.

Kértem Istentől, hogy a fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő azt felelte: nem.

Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste pedig csak átmeneti.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem megkapni, hanem megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy ő csak áldását adhatja, a boldogság csak rajtam múlik.

Kértem istent, hogy kíméljem meg a fájdalmaktól, de Ő azt mondta: nem.

“A szenvedés eltávolít a világi dolgoktól, és közelebb visz hozzám.”

Kértem Istent, hogy adjon nekem lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta a fejlődés az én dolgom. De Ő hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretnem úgy, ahogy Ő szeret engem.

Erre azt felelte: “Látom kezded már érteni!”

Kértem erőt…

És Isten adott nehézségeket, melyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet…

És Isten adott problémákat, hogy megoldjam őket.

Kértem bátorságot…

És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.

Kértem szeretetet…

És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsem rajtuk…

Kértem kegyet…

És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam.

Megkaptam mindet, amire szükségem volt.

Az imáim meghallgatásra leltek.